LEVÉLTÁR ♥ ♥ ♥ KUTATÓK

Manapság a legtöbben úgy tekintenek a levéltárakra, mint a személyes történetek és a közösségi történelem őrzőinek hiteles intézményeire. Az Országos Levéltár gyűjteménye párját ritkítja, kutatótermei a levéltári kutatás legfőbb színtereit jelentik. Az intézmény kiemelt feladatának tekinti úgy a tudományos igényű, mint a magáncélú kutatások támogatását. Nem volt ez mindig így.

Ön is kíváncsi arra, hogyan lényegült át kétszáz év alatt a szigorú, szabálykövető és a gyűjteményt hárpiaként őrző levéltári hivatalnok barátságos, nyitott és támogató kutatószolgálati munkatárssá? Mi utánajártunk, tartson velünk!

♦

 

Kutatás az Országos Levéltárban, a kezdetek

Levéltárakat márpedig nem azért hoztak létre, hogy demokratikus intézményként a nyitottság, az átláthatóság és a kutatás szabadsága jegyében az állampolgárokat szolgálják. Sőt, az Országos Levéltárban őrzött iratok között alig akad olyan, amelyet eredetileg is abból a célból keletkeztettek, hogy a jövő kutatói számára történeti lenyomatként szolgáljanak. A mai értelemben vett levéltári kutatás története az Országos Levéltárban, és jogelőd intézményeiben – a várakozásokkal ellentétben – nem a középkorban kezdődött, az archívumok tudományos jelentősége akkor még fel sem merült. Csak egy ugrás az 1756 és 1848 közötti időszakhoz, és máris eltelt néhány száz év, de áttörés nem következett. A levéltár zárt, rendi intézmény, funkciója a jogbiztosításban van, szinte kizárólag az országgyűlés, a nádor és az országbíró feladatainak ellátását szolgálja. Ebben az érában fehér holló-gyakorisággal, már tudományos kutatók is használták a levéltárat, például kevesek között Kovachich Márton György, nádori engedéllyel (1808). De ez nem magyar sajátosság, Európában mindenütt ez a helyzet. A 18. század végéig a levéltárosnak tilos királyi engedély nélkül betekintést engedni az állami iratokba. A levéltárak „titkosak”, miként a Vatikáni Levéltár nevében ez máig megőrződött. A 17. század elején hivatalának e legfontosabb kötelességéről megfeledkező pápai levéltáros egyikét kényszermunkával büntették. De az arisztokrata családok is csak kivételesen engedtek betekintést levéltárukba, annyira féltek a titkok kiszivárgásától.

 

Nyitottság, és búvárok a levéltárakban

Magyarországon az 1848-1849-es forradalom hozza meg a változást: a francia forradalom eszméi ekkor törtek be hazánkba. Az egyenlőség jegyében feloldódott a levéltárak zártsága, és azok megnyíltak a kutatók előtt. A levéltári anyag már nemcsak kizárólag jogbiztosító funkcióval rendelkezik, hanem történelmi emlék, amely a történettudomány egyik legfontosabb forrása. A közlevéltárak új célja, hogy a hozzájuk fűződő tudományos igényeket is kielégítsék. Az új szemlélet hatása leginkább a kiegyezést követően lesz érezhető, amikor is a forrásközléseknek köszönhetően egyre inkább feléledt az érdeklődés a levéltári anyag kutatása iránt. Az 1870-es években többféle javaslat született a levéltári anyag tudományos célú felhasználásának megkönnyítése érdekében, és az „oklevélbúvárok számára dolgozótermet és szakszerű könyvtárat” kívántak kialakítani, melyre az új Országos Levéltárban (1874) sor is került.

A kutatók legnagyobb örömére nem hallgathatjuk el, hogy ebben a korszakban az Országos Levéltár saját tisztviselői vagy külső kutatók lakásukra vagy munkahelyükre kölcsönözhették a levéltári iratokat, ha ehhez a Belügyminisztérium a levéltár javaslatára előzetesen hozzájárult. Pauler Gyula, az OL vezetője (1875–1903), még 1526 előtti eredeti oklevelek kölcsönzését is engedélyezte.

 

20. század

A 20. század jelentős változásokat és újdonságokat tartogatott az Országos Levéltár kutatói számára. Különösebb történeti áttekintés nélkül, a következő grafikonnal szemléltetjük a változásokat.

A Klebelsberg Kuno nevével fémjelzett kultúrpolitika (1922-1931) az Országos Levéltárat – a levéltári kutatás szellemi, infrastrukturális és törvényi szintű [1] támogatásával – valódi tudományos intézménnyé emeli. A kutatók az új, Bécsi kapu téri épület gyönyörű, természetes fénnyel megvilágított, és freskókkal ellátott kutatótermében dolgozhatnak. Nem sokáig. A háborút, forradalmat, majd az újjáépítkezést követő időszakban az állománygyarapodás, az anyag feldolgozottságának növelése, és a nyitvatartás bővítése a kutatók számának további növekedését hozta. 2014-re a tudományos kutatók aránya már csak 47,86%. Az évezred végén, az első elektronikus segédlet adatbázis (Illésy-féle családtörténeti gyűjtemény, 1997) és a képadatbázisok megjelenésével újabb dimenziók nyílnak meg a levéltári, virtuális kutatás számára.

 

Villámgyors idősoros áttekintés

• Középkor: nincsenek kutatók, a levéltár elsődleges funkciója: jogbiztosítás
• 1756: Archívum Regni alapítása (állandó épülettel és külön személyzettel rendelkező központi levéltár, amely az országos jelentőségű iratokat őrzi) – a tudományos kutatók létszáma elenyésző
• 1848–1849: eszmei fordulat – a levéltárfenntartó kiszolgálása mellett a tudományos érdekek kielégítése is fontos lesz
• 1867–1874: a forrásközléseknek köszönhetően élénkül a kereslet a levéltári anyag tudományos kutatása iránt
• 1874: az Új Országos Levéltár létrejötte
• 1875, 1881: megjelennek a kutatótermi használatra vonatkozó szabályok
• 20. század (háborúkat és a forradalmat kivéve) robbanásszerűen növekszik a kutatók száma, 136 év alatt hatvanhatszorosára emelkedik (1877-ben 40 fő, 2014-ben 2660 fő), tudományos igényű kutatás túlsúlya, megjelennek a genealógiai (családtörténet) kutatások
• 21. század eleje: elektronikus segédletek és képadatbázisok megjelenése, online kutatás, a levéltári kutatás közkincs

 

Old school – New shool

Szigor van a levéltárban (old school)!

1. Feljelentés

A Kamarai Levéltára (megalakulása: 1755) tudományos célú használatára – szigorú feltételek betartásával – kivételszerűen már a 18. században is mód nyílt.

„Kovachich Márton Györgyöt Lendvai Márton Ignác levéltárvezető 1800-ban feljelentette, mert szerinte Kovachich esküjét megszegve vétett a titoktartási kötelezettsége ellen azzal, hogy 1791-ben kivonatosan közölt egy 1501. évi privilégiumot, egy 1444. évi dekrétum létezésérő pedig említést tett egy helytartótanácsi tanácsosnak.” (Lakos: 2006. 69. p.)

Az eset következményeként Kovachich 14 éven keresztül nem kaphatott kutatási engedélyt. (A sors fintora, hogy aztán fia, Kovachich József Miklós 1832-től egészen 1870-ig állt a levéltár élén.)

2. Szabályozás

Az első részletes kutatási szabályzat – egy 1875-ben kiadott belügyminiszteri rendelkezés alapján összeállítva – 1881. január 1-jén lépett életbe. Néhány szemelvény a szabályzatokból:

• Az 1875-ös rendelkezés szerint az iratok magáncélú használata az országos levéltárnok előzetes engedélyéhez kötött, azonban a tudományos kutatás esetén elegendő a szóbeli kérés és hozzájárulás is.
• Az 1881-es szabályzat a nyitvatartási rend tekintetében meglepően liberális szemléletet tükröz. A „kutatói dolgozószoba” hétköznapokon 9:15–15:45 között, vasárnapokon 9:15–11:45 között tartott nyitva. Karácsony, Húsvét, Pünkösd ünnepén, továbbá Szent István király ünnepén és a nemzeti ünnepen tartott csak zárva az intézmény. A vasárnapi nyitvatartást 1899-ben szüntette meg a belügyminiszter.
• „a pecséteket dörzsölni vagy kefével tisztogatni, róluk pacsolatot vagy bármiféle mintázatot venni (…) nem szabad”

3. Kutatási engedély megvonása

1929: “A főigazgatónak joga van a kutatási engedélyt az olyan kutatóktól is megvonni, kiktől járatlanságuk folytán komoly levéltári kutatómunka nem várható, s akik céltalan iratköveteléseikkel a levéltári tisztviselők munkáját felesleges módon zavarják.”

 

New school

1. Persze szabályok ma is vannak, de itt nem ezekre koncentrálunk. Helyette összegyűjtöttük azokat a képességeket és tulajdonságokat, amelyeket 2015-ben a kutatószolgálati munkatársak munkájukhoz a legfontosabbnak tartanak:

• nagyfokú empátia-készség, a kutató szempontjainak és gondolatmenetének megértése
• gyors problémamegoldó képesség
• szakmai felkészültség
• rutin, mely egy-egy szakmai kérdésnél, vagy iratanyag azonosításánál feltétlenül szükséges
• személyre szabott kiszolgálás, de objektivitásra törekvő szemlélet
• megosztott figyelem és „multitasking”

Emberekkel foglalkozni azonban nem könnyű. Ezeket a feladatokat csak szívvel és lélekkel lehet végezni.

2. Kulisszatitkok a kutatópult mögött

Kutatóinkról

Összességében elmondhatjuk, hogy rengeteg színes egyéniséggel ismerkedhetünk meg kutatószolgálati munkánk során. A tudományos – nem tudományos kutató megkülönböztetésen túl, kutatási szokásaik alapján a legtöbben mégis besorolhatóak két fő csoportba:

A láthatatlan kutatótermi kézről

A munka számunkra nem akkor kezdődik, amikor kinyílik a kutatóterem ajtaja. A nyitásra bizony fel kell készülni. A kutatótermekben kívülről nem, vagy alig észrevehető munkafolyamatok is zajlanak. Ilyenek lehetnek például a másolatkészítés különböző fajtái, a pénzkezelés, ügyiratok kezelése, hivatalos levelezés bonyolítása, a mikrofilm-olvasógépek karbantartása, az olvasófelület és a lencsék tisztítása. A kutatótermi munkánkon túl adatbázis-készítési feladatot is végzünk.

Durva kalóriaégetés (power archives)

Nagy állóképességet igényel a kutatótermi munka, hiszen az olvasóterem hétfő és péntek kivételével napi 10 órát tart nyitva.

Kiszámoltuk: egy átlagos napon egy kutatóteremben nagyságrendileg 100 dobozt vagy csomót, kötetet stb. emelgetünk. Egy doboz, csomó 3-4 kg, egy kötet akár 13 kg is lehet. Egy „mozgalmas” napon egy levéltáros tehát akár több mázsa iratanyagot is megmozgathat…

Nem véletlen, hogy nincsenek túlsúlyos levéltárosok! Az interneten található kalóriaégető-kalkulátorok segítségével kiszámoltuk, hogy egy-egy nap során kb. 700 kalóriát égetünk el. Összehasonlításképpen: egy fél órás kocogással egy 70 kg-os felnőtt 280 kcal-t használ el…

 

Cukiságok kutatókról (ezeken a kutatók utólag maguk is jót nevettek)

• Nemrégiben történt, hogy a kutató mikroszkópot kért a mikrofilm-olvasógép helyett.
• Információs Irodán történt: „Jó napot kívánok! A szakdolgozatomat a 19–20. századi magyar történelemről írom. Őriznek Önök a témámmal kapcsolatban valami iratot?”
• Egy külföldi úr a magyar arisztokráciáról olvasott könyvet. A könyv címét és szerzőjét sajnos nem tudta, mint ahogy azt sem, pontosan mely családokról is van szó. Kérdezte, hogy ismerjük-e mi is a művet.
• Telefonos tájékoztatás: „Jó napot kívánok! Tetszenek tudni segíteni abban, hogy mi a különbség a kereszténység és iszlám vallás között?”
• Külföldi kutatók gyakran próbálnak beiratkozni bankkártyával.

 

Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (MOL, Budapest, 2006.) nyomán írták, és az adatokat gyűjtötték: Zetkó Éva – Komlósi-Gera Zsófia – Szakács Annamária – Török Ádám. Dr. Rácz György megjegyzéseit külön köszönjük.

Kecskeméti Károly: Levéltár és emlékezet. Levéltári paradoxonok. (Levéltári Szemle 2012.)

[1] 1922: XIX. tc. 9 §: „(…) Az Országos Levéltár tudományos intézet, melynek hivatása, hogy (…) a tudományos kutatást végző feleknek (…) az engedélyt megadja, és őket szakszerű útbaigazításokkal ellássa (…)”