Skip to content

Kezeket fel!

Fegyvergyárak iratai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL)

A 19. század közepétől az ipari forradalom a fegyvergyártásban is hatalmas fejlődést indított el, elsősorban a lőfegyverek, a pisztolyok, puskák és géppuskák terén. Blogbejegyzésünkkel célunk ráirányítani a figyelmet az MNL OL Gazdasági Levéltári Főosztálya irataira, melyek között kézi (gyalogsági) fegyverekkel kapcsolatos dokumentáció és fényképanyag is található.

Köztudott, hogy a fegyvergyártás mindig is „kifizetődő” üzletág volt, a hadiipari vállalatok jelentős profitot könyvelhettek el a háborúk – így például az első és második világháború, a vietnami háború – során, hogy csak párat említsünk a modernkori történelemből. A műszaki tudományok fejlődése hatott a kézifegyver-gyártásra is. Kezdetben a legnagyobb nehézség az volt, hogy a kézifegyverek egylövetűek voltak. A 19. század elején újdonságot jelentett a szélesebb körben elterjedő kémiai gyújtású csappantyús elsütőszerkezet. Az első, még mindig elöltöltős, többcsövű csappantyús gyújtású forgópisztolyok megjelenését követően az amerikai Samuel Colt fejlesztette ki az egycsövű forgópisztolyt az 1830-as években. Itt csupán a töltényűr volt több furatú, a tokhoz pedig az előtte lévő egyetlen csövet rögzítették  A még mindig elöltöltő, csappantyús pisztoly kakasát kézzel kellett megfeszíteni minden lövés előtt. Viszont a percenkénti 10–12 célzott lövés leadása komoly tűzerőt jelentett. Az idő azonban a forgópisztolynak kedvezett, melyet az amerikai és az angol hadseregben használtak először. Az elsütőszerkezet tökéletesítése az angol Robert Adams nevéhez kötődik. Találmányának köszönhetően már nem kellett minden lövés előtt kézzel megfeszíteni a kakast, azt az elsütőbillentyű megnyomása húzta fel. A revolverek ezt követően még számos fejlesztésen estek át, melyet az egymásnak konkurenciát jelentő nemzetközi fegyvergyártó cégek szabadalmai is elősegítettek.

 

Fegyvergyártók Magyarországon

Magyarországon az elmúlt száz évben több vállalat is foglalkozott fegyverek előállításával. Az egyik első ilyen cég a budapesti Fegyver- és Gépgyár Rt. volt, melyet 1891. február 24-én alapítottak, főrészvényese pedig a Löw gyár volt. A gyárban pisztolyok, puskák és géppisztolyok készültek. Jelentős lökést adott a gyártásnak a szerszámgépgyártás gyors fejlődése. 1900-ban a gyár megvásárolta az ún. Norton-kerék-szekrény licenciát (engedélyt), az esztergapaddal számos alkatrészt lehetett gyártani. Ezek a célgépek szintén a fegyvergyártás igényeit szolgálták. A gyártás már az alapítást követően megindult, az első 30 ezer darabból álló fegyverrendelés a közös hadügyminisztériumtól érkezett. A fegyvergyártás kifizetődő voltát mutatja, hogy 1906-ban már 11 ezer darab karabélyt (rövidcsövű lovassági puskát) adtak el a csendőrség részére.

A Fegyver- és Gépgyár Rt. valamint a Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt. között 1935-ben történt fúziót követően létrejött a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság. A különböző profilok közül 1938-tól – a győri program meghirdetését követően – a fegyvergyártás vált a legfontosabbá. Magyarország második világháborúba való belépése után a termelést növelték, 1943-ban a cég gyártmányainak túlnyomó része már fegyverekből állt. Ebben az időszakban a cég mintegy 10 ezer dolgozót foglalkoztatott. A Soroksári úti fegyvergyártó üzemeket és a cég olajfinomítóját azonban 1944-ben az angolszász bombázások tönkretették. Az államosítások előtti iratanyag a Gazdasági Levéltári Főosztály Z szekciójában kutatható a Z 1078–Z 1082 jelzetek alatt. Ezen kívül a Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt. fondjában is találhatók iratok az 1883 és 1935 közötti időszakból. A vállalat jogelődjét, a Testory-féle Fém- és Lámpaárugyárat ugyanis 1883-ban a Magyar Általános Hitelbank alapította. Termékei közé vízmérők, gázórák, valamint különböző tölténytárak is tartoztak. A köztudatban is elterjedt, hogy egyes vállalatok „melléküzemágként” fegyvert, vagy kiegészítő alkatrészeket gyártottak megrendelésre, ezért működésüket a nyilvánosság előtt nem tudták, vagy nem is kívánták leplezni.

A Fegyver- és Gépgyár Rt. építkezése a Soroksári úton

 

A téma kapcsán meg kell említenünk Frommer Rudolf (1868–1936), a magyar fegyvergyártás úttörőjének nevét. Tanulmányait követően, 1896-ban helyezkedett el gépészmérnökként a Fegyver- és Gépgyár Rt.-nél, amelynek később, 1906-tól igazgatója lett (1935-ig). Munkája során ún. „hosszan hátrasikló rendszerű automatákat” tervezett. Ilyen típusú pisztolyokat 1902 és 1913 között öt alkalommal szabadalmaztatott. Ezen kívül félautomata sport- és katonai fegyvereket is konstruált. Frommer Rudolf nevére 1930-ig több mint száz szabadalmat jegyeztek be, ezek közül számosat külföldön. Európában több mint húsz országban voltak találmányai szabadalmi védettség alatt. Ezek kidolgozásában a Fegyver- és Gépgyár Rt. kiváló mérnökgárdája működött közre. Nevéhez fűződik az első önműködő pisztoly (az ún. Frommer-rendszerű pisztolyok) és a vadászfegyverek nagyüzemi gyártása. Munkáiról, terveiről és nemzetközi hírnevéről a Z 1079 és Z 1080-as fondokban találunk iratokat.

A szocializmus évei

A második világháborút követően a cég neve 1946-ban Lámpagyár Vállalatra változott (a köznyelvben „Lampart”), melyet 1965-ig viselt. A cég titkos ügykezelt iratai a Magyar Nemzeti Levéltárban a XXIX-F-348 törzsszám alá kaptak besorolást. A szocialista vállalat a Magyar Néphadsereg részére karabélyokat, gyalogsági lőfegyvereket gyártott, de sportpisztolyok átalakítására és az E12, E16, K-12K, F12, F16-típusú vadászpuskák gyártására is kaptak megbízást. Felettes szerve a Középgépipari Minisztérium, a szocialista hadiipar főhatósága volt, amely 1953-ban már harminc vállalat hadiipari termelését felügyelte. Aki tehát a „Honvédelmi Minisztérium” működésére kíváncsi, az 1952 és 1953 közötti iratokat a XIX-F-4 jelzet alatt kutathatja. A „Lampart” vállalat 1965-ben vette fel a Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) nevet, telephelye továbbra is Budapesten, a Soroksári úton volt. A fegyvergyártásáról híressé vált szocialista nagyvállalat központi szerepet játszott a honvédség lőfegyverellátásában, vadászpuskák gyártásában, de itt készültek a magyarországi lakótelepi lakásokban még ma is használatos gázkonvektorok is. A vállalatnak ugyanis működött egy gázkészülék „üzletága”, mely különféle gázüzemű vízmelegítőket, konvektorokat állított elő.

A Fegyver- és Gázkészülékgyár XXIX-F-363-a törzsszámú iratai között két érdekes levél is fennmaradt, amiket dr. Dani Dániel, volt honvédelmi törvényszéki fegyverszakértő írt 1969-ben, Érdről és Athénból a jogelőd vállalatok nevére címezve. Őt nagy szakértői tudása és kiváló kapcsolatrendszere miatt alkalmazták a FÉG-nél. Az Európát bejáró szakember kétségbeesésének adott hangot a magyar vadász-, céllövő- és más fegyverek, például a Frommer-rendszerű pisztolyok piaci térvesztésével kapcsolatban.

Dani Dániel levelei a Fegyver- és Gázkészülékgyár Igazgatóságának, 1969.

 

 

Nemzetközi fegyverkereskedelem

A vállalatnál Kalasnyikovokat (közkeletű nevén AK-47-eseket), majd különböző fajta lőfegyvereket gyártottak. A vállalat piaci térvesztése ellenére – melyről dr. Dani Dániel írt leveleiben – kiterjedt piackutatást folytatott a szocialista és a nyugati országok irányába egyaránt. A FÉG egyik jelentése így fogalmazott: „A német piac (NSZK) igen jelentős. Megfelelő munkával növelni lehet a mennyiséget, jó minőséggel áremelést is el lehet érni. Pisztoly exportunk 1967-ben az NSZK-ba 2199 db volt. 9 országból importálnak. Mennyiségi szempontból az 5. helyen állunk. Vadászfegyver exportban mennyiségileg a 4. helyen állunk az NSZK felé.” Vagyis a szocialista tábor és a nyugati országok között fennálló ideológiai ellentétek ellenére Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között virágzó fegyverkereskedelem folyt. (A Magyar Népköztársaság csak 1973. december 21-én létesített diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val). A levéltárban fellelhető vállalati FÉG-dokumentumokból kitűnik, hogy a fegyverpiac rendkívül élénk volt, figyelték és szemlézték a külföldi fegyverfejlesztéseket, szaklapokat. 1968-ban például felmerült egy légfegyver-kooperáció Nagy-Britanniával. Műszaki okokra hivatkozva a francia „Lajus” cég a Ferunion külkereskedelmi vállalaton keresztül 1968-ban visszamondott egy ezer darabból álló Bock-fegyverszállítást, valamint a kanadai piacról is érkeztek reklamációk a magyar fegyverek, köztük a Viktória, a Monte Carlo, a Continental és a Bock-típusú fegyverek minőségével kapcsolatban. A kanadai fél például kérte a Made in Hungary feliratot olvashatóan jelölni, máskülönben nem derült ki a származása. 1968-ban felmerült a „Crossman Power Master 760” típusú légfegyver licencelt gyártása. A fegyvert alapvetően madarak és apróvadak vadászatára készítették. A FÉG akkori technológiai módszere miatt a tokfedelek gyártása azonban problémát okozott volna, így a gyártás végül nem valósult meg

Számos arab, afrikai és ázsiai ország delegációja látogatta meg a fegyvergyárat és írt üdvözlő sorokat az emlékkönyvbe.  Itt  megtalálható egyúttal Czinege Lajos honvédelmi miniszter, vezérezredes 1974. január 24-i aláírása is.

Delegációvezetők és látogatók bejegyzései a Fegyver- és Gázkészülékgyár emlékkönyvéből (1972–1978)

MNL OL XXIX-F-363-a-129. tétel, 77. d.

A dokumentumok  szerint a hadicélokat szolgáló kézifegyverek elsősorban a szocialista és az arab országok piacaira készültek, a vadászfegyverek felvevőpiaca pedig a nyugat-európai és tengerentúli országok voltak

Farrakh Khan pakisztáni tábornok levele Tóth László vezérigazgató részére (1988)

MNL OL XXIX-F-363-a-R-122. tétel

 

A rendszerváltás után

A Fegyver- és Gázkészülékgyárat a rendszerváltás után, 1995-ben privatizálták és feldarabolták: tizenhárom termelő és több szolgáltató kereskedelmi társasággá alakult. A vállalat ezt megelőzően, 1991. február 27-én ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. A jubileum keretében nagyszabású ünnepségsorozatot szerveztek.  Külön érdekesség, hogy a vállalatnak mindaddig nem volt gyártörténeti múzeuma, azonban a jubileum alkalmából a cég vezetősége elhatározta a „FÉG” Fegyver Múzeum létrehozását és a „Frommer-díj’ (emlékérme) alapítását, melynek tervezetei (fénymásolatban) megtekinthetők az iratokban

Látványterv a „FÉG” Fegyvermúzeum belső kiállítási terére (1990)

 

 

A kutatás megkezdésekor mindenképpen tanácsos a Levéltári Nyilvántartó Rendszerben tájékozódni. Itt további, a bejegyzésben nem említett vállalatok iratanyagának jegyzéke is megtalálható. Ilyen a Vadásztöltény- és Gyutacs- és Fémárugyár Rt., melynek iratai között a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt.-vel folytatott levelezés is kutatható (Z 490 és Z 494 fondok), továbbá számos érdekességgel szolgálhatnak az 1952-ben alapított, s főként gyalogsági lőszereket gyártó Mátravidéki Fémművek iratai.

 

 

Felhasznált irodalom:

Németh József: A Fegyver és Gázkészülékgyár 100 éve. 1891-1991. FÉG, Budapest, 1991.

Sárközi Zoltán – Szilágyi Gábor – Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története 1891–1948.

Online elérés:

http://militiahungarorum.roncskutatas.hu/kezdolap.php–

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: