Skip to content

Magyar huszárok Franciaországban

Könyv- és adatbázis ismertető

Ki ne hallott volna a huszárokról? A 15–16. századi Magyarországon kialakult könnyűlovas fegyvernem katonája a törökellenes háborúk során tanúsított vitézségével lett Európa-szerte ismert. Sikereiken felbuzdulva, a Habsburg Birodalom után – a magyarok hathatós segítségével – több európai ország is felállította a maga huszárságát.

Tudta például, hogy a francia Napkirály, XIV. Lajos huszártisztjeinek 58%-a(!) magyar származású volt?
Bejegyzésünkben egy rendhagyó franciaországi utazásra hívjuk olvasóinkat.

A magyar huszárok hősiessége a szépirodalomban is tükröződik, Petőfi Sándor talán leghíresebb verses meséjében, a János vitézben magyar huszár menti meg a francia királylányt. Falfestmény Sándor Bélától, a budapesti Erzsébet Királyné Szállóban. Forrás: hungaricana.hu

 

I. Az Ancien Régime huszártisztjeinek névjegyzéke

Raymond Boissau: Histoire des Hussards de l’Ancien Régime (Archives&Culture, 2016)
A könyv az MNL OL Könyvtárában is olvasható!

A kötet szerzője, Raymond Boissau tábornok a francia Hadtörténelmi Múzeum egykori igazgatója, több mint 25 év kutatómunkáját adja közre ebben a nagy gonddal összeállított névjegyzékben. A könyv a francia forradalmat megelőző abszolút kormányzás (Ancien Régime) időszakának minden huszártisztjét tartalmazza a huszárság 1693-as megalakulástól kezdődően, egészen 1792-ig. Mivel a francia huszárok hírnevüket elsősorban a forradalom és a császárság ideje alatt véghezvitt hőstetteiknek köszönhetik, az Ancien Régime huszárai kevésbé ismertek: nekik állít emléket ez a kötet, mely egyúttal e kivételes fegyvernem első évszázadát is ismerteti.

1713 életrajzi szószedetet olvashatunk a három kronológiai korszakra (XIV. Lajos, XV. Lajos és XVI. Lajos uralkodása) osztott névtárban, ily módon segítve az egyes tisztek történelmi környezetbe helyezését. A csillagozott jelölések (*, **, ***) az első, második illetve harmadik korszakra utalnak. A bizonytalan neveket, melyek jellemzően az 1705 előtti dátumoknál fordulnak elő, kérdőjellel jelölik. Gyakorlottabb kutatók tudják, hogy a forrásokban fellelhető születési dátumok megbízhatósága szintén kérdéses lehet, hiszen a sikeres toborzás érdekében egyesek szándékosan fiatalították vagy öregítették magukat. A mű nélkülözhetetlen forrás a hadtörténet iránt érdeklődők számára, ugyanakkor használata családfakutatók számára is ajánlott.

A könyv tíz huszárezredes részletes életrajzával kezdődik, köztük két magyart is találunk: az ősi nemesi családból származó Ráttky Györgyöt, valamint Deák Pált, aki a törökök elleni harcokban szerzett érdemeiért kapott nemességet 1665-ben.

Ráttky huszár (1707). Képek a huszár-kiállításból (OSZK).

Raymond Boissau könyvében francia katonai forrásokat is idéz, Ráttky érdemeit például így dicsérik a francia udvarban:

Villars marsall, 1710. szeptember 20.:
„Ráttky ezredes figyelemre méltó ember, tudatában van rangjának és ezt erősen érezteti is.”

Voisin, hadügyi államtitkár, 1711. június 23.:
„Nincs még egy tiszt, akiről annyit beszéltem volna Őfelségének mióta ez a hadjárat elkezdődött.”

Villars marsall, 1734. május 4.:
„Nem lehet eléggé dicsérni érdemeit és harci szellemét.”

Angevilliers, hadügyi államtitkár, 1735. szeptember 15.:
„Ráttky úr igen neves tiszt, ám házas ember és gyermekei is vannak, ebből adódóan néha a jövőre is gondol.”

Statisztikai megközelítés

A Franciaországban szolgált magyar huszároknak nem is annyira a létszáma (a vizsgált időszakban 366), sokkal inkább az aránya szembeötlő. Ez az arány a tisztek esetében a „Napkirály”, XIV. Lajos idejében 58 %-ot tett ki! Minek tulajdonítható ez a magas szám? A magyar könnyűlovasság híre külföldre is eljutott a török- és Habsburg-ellenes harcok révén, a franciák szívesen fogadtak bármilyen rangú magyar katonát maguk közé. XIV. Lajos alatt a huszárok főként kalandot kereső magyar katonák voltak, akik a császári hadseregből álltak át a francia udvarhoz. Ezen túlmenően magyar huszárok nagyobb számban Bercsényi László révén kerültek Franciaországba.
Bercsényi ifjú korában Rákóczi mellett harcolt, Trencsénnél a fejedelem életét is megmentette. A szabadságharc leverése után Franciaországban futott be fényes katonai karriert. 1719–1720 folyamán toborzókörútra indult Törökországba, ahonnan mintegy 300 kuruccal tért vissza francia földre, akik a róla elnevezett huszárezredben szolgáltak a továbbiakban. Bercsényi László 1758-ban különböző francia hadjáratokban szerzett érdemei elismeréseként megkapta XV. Lajostól a legmagasabb katonai rangot: Franciaország marsalljává neveztetett ki.

Uralkodó

Huszártisztek

Magyar huszártisztek

Magyar tisztek aránya

XIV. Lajos (1643–1715)

283

163

58 %

XV. Lajos (1715–1774)

744

193

26 %

XVI. Lajos (1774–1792)

686

10

1,5 %

Összesen (1693–1792)

1713

366

21,5 %

A magyar származást csak a magyar földön született személyek esetében jelzik a kötetben. A magyar huszárok fiai, akik apjuk nyomdokait követve szintén huszárnak álltak, már franciának vannak feltüntetve.

Nézzünk egy példát – Csáky György

Vizsgáljuk meg közelebbről a 42. szócikket. Csáky György XIV. Lajos uralkodása alatt szolgált a francia hadseregben. A címsorban a vezetéknév különböző előfordulási alakjait is feltüntetik, mely nem pusztán érdekesség, hanem komoly segítség is további francia levéltári kutatás esetén. Minden szócikk az egyén nemzetiségének beazonosításával kezdődik. Itt H betű jelzi a tiszt magyar származását (hongroise). (További nemzetiségek a kötetben: A: német, AL: elzászi, F: francia, Fl: flamand, I: ír, It: olasz, L: luxemburgi, N: holland, P: lengyel, R: orosz, S: svéd, Ss: svájci, W: vallon.)

42. CSAKY (JACKY, CHATTKY, CHAKY, SACHY, CHALY) György
Magyar származású (H). 1680 körül született Csengeren, Szatmár megyében. 1704-ben áll francia szolgálatba, a német huszárszázadba. 1704. augusztus 13-án, Höchtstädt -nél két golyótalálat éri, az egyik a karján, a másik a jobb combján sebesíti meg. Brigadéros, majd strázsamester Versailles-ban, többször megsebesül. 1712. április 19-től századzászlótartóként szolgál tovább a Versailles-i lovassági ezrednél. 1714 aug. 6-án főhadnaggyá léptetik elő és felmentik a szolgálat alól. Az 1714. szeptember 20-i királyi parancs megerősíti ebben a helyzetében. Az ezred feloszlatása után Ráttky kíséretének tagja. Mivel korábban adósságokat halmozott fel, Carignan-ban börtönbüntetésre és csökkentett zsoldra ítélik 1724. nov. 13-án. A helyőrség tagjainak jelenlétében a carignan-i templomban megtagadja kálvinista hitét. (Ez szükséges is volt.) Sebesüléseinek köszönhetően az Invalidusokba [rokkant katonák ellátására szolgáló épület] kerül 1726. április 11-én. Főhadnagyi kinevezést kap 1727. április 8-án az Invalides d’Humoir századba. Berwick marsall kérésére elhagyja az Invalidusokat és 1734. május 1-jén Bercsényi kíséretéhez csatlakozik, mint szolgálat alól felmentett főhadnagy. Bercsényinél, Bonnaire lovag újonnan felállított századában főhadnagy. 1735 januárjában hal meg.
Jelzetek: Yb 127, Verseilles,- Yb 808, 809,- Yb 100 fo 177,- Yb 101 fo 225,- A1 2603 fo 156,- Yb 836 fo 303,- Reg. des Invalides no 23,- Reg. Paroissiaux de Carignan,- Yb 154 fo 392

A szócikkek végén található levéltári jelzetek biztosítják a fellelt adatok visszakereshetőségét, így további kutatásokat tesznek lehetővé. A jelzetek túlnyomó többsége, hacsak más jelzést nem találunk, a Párizs melletti Vincennes-ben található Service historique de la Défense (SHD) (Hadtörténelmi Levéltár) iratanyagára vonatkozik. A betű és számkombinációs jelzetek szöveges elnevezését itt tölthetik le.
A táblázatból megtudhatjuk például, hogy az Yb személyi nyilvántartásokra, azon belül is tisztekre vonatkozik, az A1 jelzet alatt háborús levelezéseket (15. sz. – 1788) találunk, az XY pedig az Invalidusok (1670–1910) iratanyagát tartalmazza. A Csáky György szócikkben az egyik jelzet szövegesen is utal az Invalidusokra (Reg. des Invalides no 23).

Az alábbi képgalériában a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára címereslevél-adatbázisában található címerképek részletei láthatók. Ha nem csak a részletekre, hanem az egész címerábrára is kíváncsi, írja be az adatbázisunk összetett keresőjében a címerábrákhoz a huszár keresőszót!

 

 

II. Az Invalidusok adatbázisa

A kiszolgált katonák visszatérése a civil társadalomba a 17. századig komoly gondot jelentett. Hadirokkantként vagy kiöregedett katonaként kivetette őket magából a hadsereg, melynek következtében a társadalom perifériájára szorulva gyakran nyomorúságos sors jutott nekik osztályrészül. 1670-től kezdődően kaptak a királytól járadékot és elhelyezést egy erre a célra létrehozott intézményben, az Invalidusokban, ahol orvosok felügyelete mellett magas színvonalú egészségügyi ellátásban is részesültek a rászorulók. A katonákat az Invalidusokba történő felvételükkor regisztrálták és egy rövid leírás készült róluk. Sok katona szakmával rendelkezett, melyet a hadseregbe lépése előtt gyakorolt: cipészt, földművest, szabót, kőművest és egyéb mesterembert is találunk soraikban. Ezek a regiszterek több száz éven keresztül hevertek elfeledve az Invalidusok padlásán, csupán harminc évvel ezelőtt irányult rájuk a figyelem, amikor is a francia Hadtörténelmi Levéltár (SHD) őrizetébe, a vincennes-i kastélyba kerültek. A regisztrált személyek száma igen jelentős: 1673 és 1796 között 111 391 bejegyzés készült. A Francia Királyság semmilyen más intézménye nem rendelkezik ilyen sok bejegyzést tartalmazó regiszterrel. A kötetek tartalma információt ad továbbá az egykori katonák társadalmi összetételéről, melyet nagyfokú diverzitás jellemez mind a körülményüket, mind a származásukat illetően. A francia vidék minden területe képviseltette magát a katonákon keresztül, ám az idegen nemzetiségűek aránya is jelentős volt (12,71%). Főként svájci, angol, belga, skót ír, német, olasz, spanyol, osztrák katonák fordultak meg a francia hadseregben. Az összes fegyvernemet figyelembe véve, nem pusztán a huszárságra összpontosítva, a magyar katonák száma már jelentéktelennek tekinthető. Vallási szempontból szintén nagy eltéréseket tapasztalhatunk. Az intézménybe jutás feltétele 1685 után a katolikus vallás volt, a kálvinistáknak és evangélikusoknak tehát katolizálni kellett, amire a Csáky Györgyről szóló szócikk is utal.

A 18. században bevezetett katonai nyugdíj mintaként szolgált más európai országok számára is, akik szintén hasonló járadékot vezettek be a hadirokkantak számára létrehozott intézményekben, Londonban, Bécsben és Berlinben.

Felismervén az újonnan előkerült regiszterek jelentőségét, lázas munka kezdődött az abban található adatok feldolgozására és a kötetek digitalizálására. Az Invalidusok névre kereshető adatbázisa itt érhető el. Az önkéntesek munkáján alapuló, folyamatosan frissülő adatbázis jelenleg 150 504 rekordot tartalmaz (évkör: 1673–1796), melyek egy részéhez digitális képállomány is tartozik. Az 1797 és 1924 közötti időszak feldolgozása távolabbi tervek részét képezi.
Az adatbázisban katonai rangtól függetlenül minden olyan személyt megtalálunk, aki az Invalidusokba felvételt nyert.

Milyen adatok nyerhetők ki az adatbázisból, illetve az eredeti iratokból?

Az adatbázisból megtudhatjuk az eredeti irat jelzetét, a katona családnevét, keresztnevét, becenevét/gúnynevét, az intézménybe történő felvétel dátumát, nemzetiségét, születési helyét (egyházmegyével együtt), az esetek többségében katonai rangját, századát, alakulatát, magasabb rangú katonai felettesének nevét, sebesülésének leírását, a csata helyszínét, korábbi civil foglalkozását, házasságkötésének helyét, és végül az elhalálozás helyét és idejét.

Most a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk a fentebb leírt szócikk különböző névváltozatainak hasznosságát, hiszen a „Csáky” név begépelésére nem kapunk találatot, viszont Jacky néven megtaláljuk a keresett személyt. Ennek a rekordnak a feldolgozása még folyamatban van, egyelőre csak egy kétsoros leírás olvasható itt. „Georgius Jacky (Csáky) magyar, 44 éves, Schindguer-ben (vagyis Csengerben) született Magyarországon / Megsebesült a Hogstet-i (Höchstädt) csatában. (A rekordhoz tartozó fotót Denise Ray, az adatbázis egyik készítője bocsátotta rendelkezésünkre.) A szöveg tartalma a már említett szócikkből megismerhető.

A keresés hatékonyságát jelentős mértékben növeli, hogy a kereső mező nem pusztán névre ad ki találatot, a kereső motor a szöveges információkban is keres. Írjuk be az „hongrois” szót, így a lekérdezés futtatásával megkapjuk a magyar származásúnak regisztrált személyek találatait (A magyarok utóda, aki Franciaországban született már franciának számít).

Ajánlott irodalom:

1. Báró Forster Gyula: Gróf Berchényi László (Bp., 1925)
2. Bajomi Lázár Endre: Tramontana – Magyar önkéntesek Franciaországban (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984)
3. Sandrine Heiser-Nicolas Texier: Archives militaires mode d’emploi – Guide du lecteur dans les fonds du Service historique de la Défense (Archives&Culture, 2013)
4. Sandrine Heiser-Nicolas Texier: Vos ancêtres à travers les archives militaires (Service historique de la Défense, 2012)
5. Raymond Boissau: Histoire des Hussards de l’Ancien Régime (Archives&Culture, 2016)
6. Tóth Ferenc: Magyar huszárok francia földön/Hussards hongrois en France (Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2016)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: