Interjú dr. Keller Adriennel a levéltári kutatásról
Közismert, hogy a 21. századi levéltárügy fókuszában az elektronikus köziratok hosszú távú megőrzése és kutathatóságának biztosítása áll. De mi történik a napi társadalmi érintkezés és kapcsolattartás lenyomataival, az e-mailekkel és a chat üzenetekkel?
Keller Adrienn, a kultúra és történelem iránt érdeklődő jogtanácsos belekérdezett: Honnan fogjuk tudni, hogy a mai kor politikusai, meghatározó személyiségei egymás között miről e-maileztek? Beszélgettünk még a közgyűjteményekkel kapcsolatos előítéletekről, az online kutatás előnyeiről, valamint az eredeti iratok és a gyűjtemények értékéről.
Mi jut eszébe, ha meghallja a levéltár, levéltáros szavakat?
Alapvetően vegyes az a kép, amely a szó hallatán beugrik. A levéltárról először egy olyan hely jut az eszembe, ahol iratokat tárolnak óriási mennyiségben. Mivel én dolgoztam múzeumban, ezért egy kicsit más a képem a levéltárról és a levéltárosokról, mint általában. Szerintem az emberek többségében a múzeumok, de a levéltárak még inkább, nagyon konzervatív benyomást keltenek. Bevallom őszintén, a múzeumi munkám előtt én is hasonlóan láttam. Szerencsére, ma már ez a gondolkodásmód kezd meghaladottá válni, de sokakban még mindig felülírásra vár a bekódolt régi kép.
A levéltárról másodjára egy olyan kutatóhely jut eszembe, ahol az ember több évszázadra visszamenőleg fellelhet minden fontos dokumentumot, amely Magyarországon keletkezett. Ez a levéltár dinamikusabb része, ahol a kutatással vagy közvetlenül az emberekkel foglalkoznak. A háttérben pedig azok a levéltárosok dolgoznak, akik kizárólag a feltárási-rendezési munkát végzik.
Tanulmányai, vagy munkája során előfordult, hogy levéltári iratokkal került kapcsolatba?
Tanulmányaim során nem volt erre példa. A múzeumi munkámnak köszönhetően többször találkoztam a levéltárral, de konkrét, levéltári iratokkal kapcsolatos jogi esetem nem volt. Természetesen ismerem, és ha kell, használom azokat a jogszabályokat, amelyek meghatározzák, hogy milyen típusú iratokat – például számviteli iratok, cég- vagy intézményműködéssel kapcsolatos iratok – mennyi ideig kell megőrizni, a későbbi felhasználásuk céljától függően.
Érdeklődési körének megfelelően milyen kutatásba fogna bele? Milyen irat eredetiben való megtekintése inspirálná arra, hogy beiratkozzon a levéltárba kutatni?
Én a családfámat biztosan elkészítem egyszer, azonban most még nem érzek magamban elég türelmet hozzá. Alapvetően nem vagyok egy kutató típus, az elmélyült kutatás nem áll hozzám annyira közel, inkább az alkalmazott tudományok. Egyébként már van olyan rokonom, aki elkezdett a családfánkkal foglalkozni, de egyelőre a kutatás még az adatgyűjtési szakaszban tart.
A második kérdésre válaszolva a családom történetére vonatkozó iratok ösztönöznének leginkább arra, hogy beiratkozzak. Emellett, ha sok idő állna rendelkezésemre, szívesen felkutatnám annak a helynek, kerületnek vagy háznak a történetét is, ahol lakom.
Online versus eredeti irat? Hogyan kutatna szívesebben: otthonról a neten, vagy pedig az eredeti iratot fogná a kezébe? Miért?
Szerintem vegyesen kutatnék, de az online lehetőséget preferálnám az elején. Az online kutatás ráadásul jóval kényelmesebb is. Még egy előnyt említenék, ami miatt szimpatikusabb az elektronikus kutatás: bármikor vissza lehet térni hozzá. A klasszikus, eredetiben történő kutatás ezzel szemben – meglátásom szerint – annak függvénye, hogy megszakítás nélkül egyszerre mennyi idő áll a rendelkezésünkre.
Ha belefognék a kutatásba, és valamelyik iratról látnám, hogy az én szempontomból fontos és releváns, akkor nemcsak másolatot kérnék róla, hanem felkeresném a levéltárat is. Szeretném megnézni az iratot eredetiben is, hiszen az mégiscsak más. Az eredeti irat vonzereje mellett egyéb okot is említhetek a levéltár meglátogatására: biztosan lenne olyan anyag, ami az adatbázisokban nem szerepel.
Az online kutatás előnyei mellett említette, hogy „az eredeti irat mégiscsak más”. Kifejtené, hogy ez alatt mit ért?
Számomra nagyon érdekes ez a kérdéskör. Mostani társadalmunkban teljesen elveszett a jelentősége az „eredetiségnek”, nem számít, ha egy műalkotás, történeti emlék vagy irat valódi. Eluralkodott az a szemlélet, hogy ha valamit meg tudok nézni elektronikusan, akkor az ugyanaz, pedig tudjuk, hogy teljesen más.
A legtöbb ember nem tudja azt, hogy miért érték egy gyűjtemény, miért jó gyűjteni, gyűjteménybe rendezni és tematizálni. Vagy miért kell megőrizni az eredetiket az utókornak? Azt látom, hogy a levéltáraknak nagyon fontos feladatuk van: közérthető válaszokat kell adni ezekre a kérdésekre, és bemutatni a társadalomnak, hogy ezeknek a tükrében miért fontos helyszín a levéltár.
Kitérnék egy gondolat erejéig az elektronikus iratok archiválása kérdéskörre is. Érdekes problémát vet fel például a hivatalos szerveknél az e-mailek iktatása, vagy a politikusok, híres emberek levelezése. A fizikai formában létező levelezések megőrzése kézenfekvő – de ami most zajlik, az hogyan lesz archiválva? Hiszen a legtöbb levelezés e-mailen keresztül történik – hogyan fogjuk mi tudni, hogy a politikusok, híres emberek miről leveleztek egymással? Honnan tudjuk meg, hogy a politikusok hogyan gondolkodtak – és itt nem a sajtónak szánt gondolatokról beszélek – hanem arról, hogy egymás között miről e-maileztek? Mentés másként, vagy törlés: érdekes lenne megkérdezni a politikusokat, hogy ők mit csinálnak a saját levelezéseikkel.
Nagyon jó kérdés, és izgalmas a téma. Sajnos a választ én sem tudom, de megígérhetem, hogy a későbbiekben foglalkozunk vele. Van esetleg más felvetése vagy témajavaslata, amiről szívesen olvasna a blogon?
Mivel még soha nem voltam a Levéltárban, érdekes lenne arról olvasnom, hogyan működik a levéltár egésze. Hányan iratkoznak be? Akik kutatnak, milyen anyagokat kérnek ki és mivel foglalkoznak? Örömmel venném, ha arról olvashatnék, hogy mi zajlik az intézményben.
Szöveg és fotó: Szakács Annamária
Aktakaland 