Skip to content

Konzulátusi anyakönyvek

Megakadt a családfakutatásban? Magyar állampolgár felmenője Belgrádban született, Isztambulban házasodott? Netán egy New York felé tartó hajón hunyt el, és nem tudja, hol találhat erre vonatkozó információkat?

A megoldás az Országos Levéltár gyűjteménye – ezúttal nem az anyakönyvi adatbázis digitális képeit kell pörgetni –, ugyanis a konzulátusi anyakönyvek eredetiben kutathatók a Bécsi kapu téri kutatóteremben.

 ♦

forrás: fortepan

Az első világháború 100. évfordulója, valamint az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakban: anyakönyvi törvény) 2014-ben hatályba lépett módosítása[1] alkalmából is szeretném felhívni a figyelmet erre a méltatlanul mellőzött, a családkutatás számára is nélkülözhetetlen forrástípusra. A konzulátusi anyakönyvi másodpéldányok ugyanis nem kerültek a kutatás látókörébe.

Ennek több oka van:

  • Az egyedülálló levéltári anyag nem a „megszokott” helyen, az egyházaknál és az Országos Levéltár Filmtárában, még csak nem is az anyakönyvi ügyekben illetékes Belügyminisztériumi Levéltárban, sem az illetékes önkormányzatnál, vagy éppen a megyei, városi levéltáraknál, hanem egy „eldugott” helyen, a Regnicolaris Levéltár anyagában található (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – Regnicolaris Levéltár – Archivum Regni – N 113 Konzulátusi anyakönyvi másodpéldányok 1898–1918).
  • A gyűjtemény valójában nemcsak az anyakönyvi másod-, hanem kisebb mennyiségben a konzulok által 1918-ban, kényszerű távozásuk alkalmával megmentett elsőpéldányokat is tartalmazza. Rendeltetésszerűen tehát az anyakönyvi másodpéldányok kerültek be a sorozatba, az első példányok csak esetlegesen.

Az irategyüttes összesen 40 kötetet és 75 tékát tesz ki. Az iratanyagra vonatkozó tájékoztató megtalálható itt is.

1. AZ ÁLLAMI ANYAKÖNYVEZÉS, A KONZULOK ÉS A „KÜLFÖLDIEK”

Mint ismert, Magyarországon a „Wekerle-törvény” (1894. évi 33. tc.) 1. §-a rendelte el az állami anyakönyvek vezetését. A törvénycikk szerint az anyakönyveket első és másodpéldányban kell vezetni (20.§.). Az anyakönyvek első- és másodpéldányát minden év végén le kell zárni és a másodpéldányt a felügyelő hatóság útján az illetékes törvényhatóság levéltárába kell beküldeni (24.§.).

A törvény 79. §-a lehetőséget ad az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciai képviselőinek, konzuljainak és azok helyetteseinek, hogy illetékességi területükön a magyar állampolgárok születését, házasságát és halálozását anyakönyvezhessék; elrendeli továbbá, hogy az így keletkezett anyakönyvi másodpéldányokat minden év végén a belügyminiszternek küldjék meg. A belügyminiszter 71.211/1899. IX. sz. rendeletével ezeknek az anyakönyvi másodpéldányoknak az őrzésével az Országos Levéltárat bízta meg.

 

A konzulok

HU_MNL_OL_N_0113_No_0050_1898_0001

MNL OL N 113 – 50. téka – 1. sz. (1898). A gégesorvadásban szenvedő csehországi Hennig Antos 68 éves kocsimázoló halálának bejelentése a Konstantinápolyi konzulátuson

Akárcsak ma, a konzulok 100 évvel ezelőtt is a külügy szolgálatában álló, követségi hivatalnokok voltak, közigazgatási vagy gazdasági jellegű ügyeket intéztek, s munkájukkal segítették a külföldön tartózkodó állampolgárokat.

A konzulok feladata volt a Monarchia külföldön tartózkodó alattvalói (osztrák, illetve magyar állampolgár, valamint védenc, továbbiakban: alattvaló) részére jogi segítségnyújtás, tanácsadás, illetve segélyezés, összefoglaló néven konzuli védelemhez való jog biztosítása.

A konzuli védelem nyújtásának feltétele volt egyes országokban, hogy a Monarchia alattvalója tartózkodása idejére bejegyzésre kerüljön a konzuli anyakönyvbe.

A konzulok konzuli kerületükben, mint magyar királyi anyakönyvvezetők is eljártak. Kiállították a hivatali területükön magyar állampolgár születésére, elhalálozására, házasságára vonatkozó anyakönyveket.

A tengeri utazás során előforduló születésekről, halálesetekről a hajó kapitánya által felvett jegyzőkönyveket azon kikötő szerint illetékes konzul, ahol a hajó legelső alkalommal kiköt, a Fiumei Királyi Tengerészeti Hatósághoz továbbítja.

 

A konzulok hatásköréről bővebben a melléklet ad felvilágosítást.

 

2. MELY KONZULÁTUSOKRÓL VANNAK ANYAKÖNYVEK?

A magyar kormány az Osztrák-Magyar Monarchia 36 diplomáciai képviseletét ruházta fel anyakönyvezési jogkörrel. Ebből 9 konzulátus az Oszmán Birodalomhoz tartozott; 8 román, 5 bolgár, 2 szerb területen működött. 1906-ban számukat 44-re bővítették.[2]

Ha tudni szeretné, pontosan mely konzulátusok vezettek anyakönyveket, kattintson ide!

 

A Janina, Jeruzsálem, Trapezunt és Teherán ill. Turnu-Szeverin, Jasi városokban működött diplomáciai képviselők előtt születési, házassági és halotti bejegyzés nem történt (utóbbi két román város esetében ez kissé meglepő). Szintén feltűnő, hogy az amerikai kontinensen sem volt konzulátusi anyakönyvvezetés! Ahogy a bangkoki konzul is csak bíráskodási jogkörrel rendelkezett, anyakönyvet nem vezetett.

Az anyakönyvek vezetését 1898-ban kezdték el, a diplomáciai képviseleteknek, amelyek zöme antant szövetséges államok területén feküdt, állomáshelyeiket el kellett hagyniuk, ezért az anyakönyvek vezetése általában az első világháború folyamán fokozatosan megszűnt.

Végezetül, ebben az anyagban (N 113) helyezték el a korábban a Táblai Osztályon (ma Bírósági Levéltárak – O szekció) őrzött olyan régebbi, 1880-1893 közötti anyakönyvi kivonatokat, amelyek olyan külföldi egyénekről keletkeztek, akiknek magyar állampolgársága kétségtelen. Az okmány hiányosságai miatt azonban ezeket az iratokat nem lehetett rendeltetési helyükre küldeni, a Belügyminisztérium rendeletére az Országos Levéltárban helyezték el.

 

Továbbiak

A dualizmus korszakából az Isztambuli főkonzulátus anyaga tartogat még értékes csemegét a családfakutatóknak. A „konstantinápolyi” császári és királyi külképviselet 1855-től(!) vezetett konzuli anyakönyvei lelhetők itt fel.

Jelzete: MNL OL K 653 – 41. kötet – 1855-1918 – 14. tétel. Isztambuli főkonzulátus – A volt Konstantinápolyi Osztrák-Magyar konzulátus által vezetett konzuli anyakönyv.

Tipp: A két világháború közötti Külügyminisztériumi Levéltár repertóriumát lapozgatva további anyakönyvi ügyekre bukkanhatunk. A két kötet virtuális formában is elérhető a honlapunkon. Javasolt kulcsszó a kereséshez: anyakönyv

 

Egy kevéske anyagot, mindössze egy iktatókönyvet őrzünk az 1966-1977 közti, külképviseleti hatóságok által vezetett anyakönyvek másodpéldányairól is, MNL OL XXXIII-2 Külképviseleti hatóságok házassági anyakönyveinek másodpéldányai, 1966-1977 jelzet alatt.

 

3. HOGYAN LEHET KUTATNI?

Mivel a konzulátusi anyakönyvi másodpéldányok polgári anyakönyveknek minősülnek, kutathatóságukra az alábbi szabályozás vonatkozik. A levéltárakban őrzött, és 1980. december 31. előtt keletkezett állami anyakönyvek a következő korlátozásokkal kutathatóak:

  • az érintett halálozási évét követő harminc év után,
  • ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születésétől számított száz év, vagy a bejegyzés keletkezésétől számított hetvenöt év után,
  • ha sem a születés, sem a halálozás időpontja nem ismert, a bejegyzés keletkezésétől számított hetvenöt év után.

A jogszabályban szereplő védelmi idő lejárta előtt is kutatható az anyakönyv, ha a kutatás anonimizált másolattal is megvalósítható, vagy ha a kutatáshoz az érintett, illetőleg annak halálát követően leszármazója, hozzátartozója vagy hozzátartozó hiányában más örököse a kutató kérésére hozzájárult. A törvény a tudományos kutatás számára lehetővé teszi az efféle adatokhoz való hozzáférést is, támogató állásfoglalás megléte esetén. További kikötés a személyes adatok kezelésére vonatkozó előírásoknak a betartása, és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerinti különleges adatok (pl. vallás, egészségügyi adat stb.) rögzítésének és felhasználásának tilalma (kivéve, ha az érintett vagy az érintett halálát követően leszármazója ahhoz hozzájárult, vagy a kutatást ő végzi).

A konzulátusi anyakönyvek másod- és első példányai adattartalmuk, viszonylag egyszerű használatuk következtében a kutatás hasznos kiegészítő forrásai.

 

Irodalom:

Bottló Béla: Regnicolaris levéltár. Repertórium (Levéltári leltárak 42. Budapest, 1968)

Teschmayer Gábor: A konzuli bíráskodás intézménye az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi igazgatásában. Acta Beregsasiensis 2010/3. 109-120.

[1] A 2013. évi LXXVI törvény, amely az anyakönyvi törvényt módosította 2014. július 1-jén lépett hatályba. http://www.complex.hu/kzldat/t1300076.htm/t1300076_12.htm

[2] Erwin Matsch kimutatása szerint a Monarchia 1914-ben 33 országgal állt diplomáciai kapcsolatban, de csak tíz fővárosban képviseltette magát nagyköveti szinten. http://www.grotius.hu/doc/pub/MHHLZG/dioszegi_omm_kulpol.pdf

 

A blogbejegyzést írta: Sunkó Attila

Advertisements

3 Comments »

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: