A levéltári iratok és a néprajz
Ha a levéltári források mesélni tudnának… Mesélnének a 16–18. századi boszorkányüldözések ártatlan áldozatairól és a boszorkányperekben született elképesztő vallomásokról, pletykálkodókról és szélhámosokról, akikre a jog- és igazságszolgáltatás is felfigyelt, a 19. században tevékenykedő, de legkevésbé sem romantikus betyárokról, és regélnének korai nyelvrontóinkról, a káromkodókról is. Mert a levéltárban számtalan, elmondásra érdemes történet van, amelyhez a források megvannak, mindössze meg kell keresni őket. Idő, türelem, kitartás kell hozzá, de az eredmény annál érdekesebb lesz.
A néprajztudomány az emberi élet minden területét vizsgálja, ugyanakkor a levéltári iratok a történeti Magyarország lakosságának életére vonatkozóan, hasonlóképpen, őseink életének legapróbb részleteibe is bepillantást engednek. Ha valaki nekilát egy témát tanulmányozni, egy idő után felmerül az igény, hogy az egyes, a még élő emberek emlékezetében megőrzött jelenségek, tények történeti hátterét, annak alakulását is megismerjük, akár több évszázadra visszamenően. Itt most terjedelmi okokból csupán néhány példa bemutatására van lehetőség, azonban ezek is szemléltethetik, hogy a kívülállók számára esetleg száraznak, unalmasnak tűnő papírok valójában milyen érdekességeket, értékes információkat rejtenek, ha fellapozzuk őket.
A magyarországi boszorkányüldözés írott forrásainak segítségével nem csupán a kora újkori magyar társadalom hiedelemrendszerébe pillanthatunk be, így az iratokat a néprajzkutatók mellett több tudományág képviselői, például nyelvészek, művelődéstörténészek, vallás- és jogtörténészek, kultúrantropológusok is haszonnal forgatják.
Feltárásuk és publikálásuk már a 19. században megindult, igazán nagy számban azonban a 20. században Komáromy Andor és Schram Ferenc munkáival kezdődött meg átfogó kutatásuk. Új lendületet kapott a munka 1991-től, amikor történészek és néprajzkutatók – a levéltárosok közreműködésével – megkezdték a 16–18. századi levéltári források feltárását, és ekkor már a szlovákiai és romániai levéltárakban őrzött peranyagok feltárására is lehetőség nyílt. A magyarországi boszorkányság forrásai című sorozat eddig megjelent négy kötetében szöveghű, teljes terjedelmében közölt perszövegeket talál az olvasó.
A modern technikának köszönhetően számítógépes adatbázis is készült a boszorkányperekről, így azokban a legkülönbözőbb szempontok szerint is gyorsan tájékozódhatnak az érdeklődők. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára által őrzött egyik boszorkányperről részletesebben itt olvasható egy rövid ismertetés.
Talán nem gondolnánk, de a különböző híresztelések, pletykák kialakulása és terjedése is nyomon követhető esetenként a levéltári iratokból. Például II. Rákóczi Ferenc személye szabadságharcának leverése után, távolléte ellenére a Magyarországon újra és újra szárnyra kapó történetek miatt a 18. században szinte folyamatosan jelen volt. A vele kapcsolatos szóbeszédek a hatóságok érdeklődésének középpontjában álltak, mivel a fennálló politikai rendszert érezték általuk veszélyeztetve. A tudomásukra jutott esetekben alapos nyomozást folytattak, az érintetteket súlyosan megbüntették. A városi tisztségviselőknek, tiszteknek titkos megbízatásuk volt a különböző híresztelések, pátensek felbukkanásának figyelésére és jelentésére. Ezért kerültek Rozsnyón is a történet terjesztői igen rövid időn belül, öt nap alatt a város tanácsa elé, ahol alaposan kivallatták őket, így maradt ránk az egyre színesedő, bővülő történet, amelyről itt olvashat.
Vannak személyek, akiknek a személye köré az utókor igen sok történetet kapcsol. Közülük is kiemelkednek a betyárok, akikről mindenki hallott már. Ilyen közülük Zöld Marci és Rózsa Sándor.
Zöld Marciról, az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák, 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások” című ponyvát. 1834-ben Kossuth Lajos a Marseillaisse-zel kapcsolatban jegyzi meg: „ A fegyverneki pusztán fogadom, … (a nép) nem a marselli hymnust hallaná, hanem Zöld Marci nótáját”. Kossuth Lajos tudta a betyár népszerűségének okát, (akinek soha nem tapadt vér a kezéhez): az akkori helyzetben ő testesítette meg a feudális társadalmi rendből kitörő, az urakkal szembeszegülő erőt. Petőfi Sándor Kossuth Lajoshoz hasonló okból fűzhette különleges kapcsolat e betyárhoz. 1845-ben öt nap és öt éjszaka alatt egy Zöld Marci drámát írt, amit sajnos a Nemzeti Színház visszautasított, ő pedig dühében tűzbe vetette a kéziratot. A róla szóló verse azonban fennmaradt. Egyik legszebb új stílusú népballadánk is róla szól, melynek dallamát és sorait a múlt század első éveiben Kodály Zoltán jegyezte fel a nyitrai Ghymesben. A Zöld Marcira vonatkozó levéltári forrásokba itt lehet bepillantani.
Rózsa Sándor nevét Magyarországon mindenki ismeri, a népdalok és mondák mellett versek, regények, filmek dolgozták fel életének különböző epizódjait, nevezetesebb tetteit. A népi emlékezet és a művészi feldolgozás azonban gyakran távol áll a valóságtól, a romantikus kép mögött ridegebb tények húzódnak meg.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy olyan jelenség, mint a káromkodás is tanulmányozható a levéltári iratok segítségével. Igaz, a hajdan elhangzott káromkodásoknak csupán kis töredéke ismerhető meg, hiszen ezek jellegükből adódóan a legritkább esetben öltöttek írott formát. Általában akkor jegyezték fel őket, amikor valamilyen különleges körülmény okot adott rá. Ez általában bűnügy volt, amikor a nyelvi agresszió fizikaiba csapott át, így a következmények miatt perre, kihallgatásra került sor. Ilyeneket nagy számban őriznek a levéltárak, s bennük az érintetten kívül általában több tanút szólaltatnak meg. Segítségükkel rekonstruálni lehet, hogy milyen nemű személy, hol, mikor, miért káromkodott, mit mondott, gesztikulált-e szavai közben, és mi lett a történet vége, végül pedig milyen büntetést kapott az elkövető. A levéltárakban megőrzött idevonatkozó iratok a tudomány több területének, így egyebek között a néprajz, a nyelvészet és a büntetőjog érdeklődését felkeltették, sok idevonatkozó értékes tanulmány jelent meg. Ide kattintva megtekintheti, hogyan néz ki egy ilyen irat.
Zsupos Zoltán
Aktakaland 