A címereslevél-adatbázis, és ami mögötte van
Van egy irattípus, amely messze a történeti kutatás megkezdése előtt, jogi és művészeti jelentőségénél fogva kiemelt érdeklődésre tartott számot. A címereslevelek, más néven armálisok (litterae armales) a mindenkori levéltárakban őrzött gyűjtemények sorában máig nagy népszerűségnek örvendenek és a leggyakrabban keresett iratok közé tartoznak. Magyarországon az Országos Levéltár őrzi a legtöbb eredeti címereslevelet: gyűjteményünkben összesen mintegy 2500 db, a másolatokkal együtt pedig ennél jóval többre becsülhető az armálisok száma.
A magyarországi címeradományozás kora alfától omegáig: 1326-tól 1918-ig
A magyarországi címeradományozás az Imre fia Miklósnak 1326-ban adott sisakdísz-adománnyal (MNL OL DF 262464.) vette kezdetét. A címeradományozás nálunk mindenkor az uralkodó kizárólagos joga volt, ahogy ez már a második ismert magyar armális, a Kolos fia Kolosnak 1332-ben adott címereslevél (MNL OL DL 50508.) szövegéből is kiderül: „a királynak tett szolgálatokban, tudniillik hadi gyakorlatokon, tornákon és az ország más bárminemű fegyveres felvonulásain és hadjárataiban a hűségesek személyét saját, egymástól különböző jelvényeik ismertetőjegyével szoktuk megkülönböztetni, és ezt senki mástól nem kaphatni meg, csak a királyi felségtől”.
A címeradományozás csak Zsigmond királytól kezdve vált tömegessé: a 14. századból még csak öt ilyen tárgyú oklevélről tudunk, míg a 15. századból már 175-ről. A címereslevelek kora Magyarországon Károly Róberttől IV. Károlyig, 1326-tól 1918-ig tartott, s ezen majdnem 600 év alatt a történettudomány becslése szerint közel 100 000 címereslevelet adhattak ki királyaink és erdélyi fejedelmeink. Ennek a hatalmas mennyiségnek napjainkra sajnálatos módon csak mintegy 8–10 százaléka maradhatott meg.[1]
Intermezzo – A sokoldalú címereslevelekről
A címereslevelekből – azon túl, hogy sok esetben nagyszerű esztétikai élményt nyújtanak – a kutatási területeknek rendkívül széles körében nyerhetünk adatokat.
- Heraldika
Elsősorban (magyar) heraldikai, magyarországi és erdélyi címerhasználati ismereteket szerezhetünk belőlük, az adományozott címerek alapján.
- Diplomatika, paleográfia, szfragisztika
Ha magát az oklevelet, mint irattípust nézzük, az a diplomatika és a paleográfia forrásaként is szolgálhat. Az örökérvényű adományokat megerősítő függőpecsétek tanulmányozása a szfragisztika, s ezen belül a kora újkori és újkori uralkodói pecséthasználat terén hozhat eredményt.
- Művelődés- és művészettörténet, építészettörténet, fegyvertörténet
A sokszor igen szép és magas művészi színvonalú címerfestmények a művelődés- és művészettörténet különböző ágai, a címerekben szereplő ábrák végtelen változatossága az ikonográfia, a viselettörténet, az építészettörténet, a különböző mesterségek története, a fegyvertörténet és mások területén szolgáltatnak kiváló kutatási alapot.
- Családtörténet
Sokszor az adományos által családja egyéb, a szövegben felsorolt – olykor igen számos – tagjai is részesültek az adományban, ilyenkor a család történetére vonatkozó értékes adatokkal gazdagodhatunk az armálisból.
- A történelem rokontudományai
A 17. század végétől egyre gyakrabban fordul elő, hogy a narratióban – olykor kimerítő részletességgel – leírják az adományos életútját, cselekedeteit, különböző, a királynak tett szolgálatait és érdemeit, melyekkel kiérdemelte az adományt, s e leírások hatalmas mennyiségű és máshol nem mindig fellelhető információt tartalmazhatnak a társadalomtörténet, hadtörténet, gazdaságtörténet, közigazgatás-történet, kancelláriatörténet, helytörténet, közoktatás-történet és egyebek terén.
- Helytörténet, közigazgatás-történet, nyelvtörténet
A magyar családnevek vagy településnevek, esetleg a házmentességet adományozó oklevelekben előforduló utcanevek, az esetenként adományozott birtokok nevei egyfelől a már említett helytörténethez és közigazgatás-történethez, másfelől írásmódjuk alapján akár a magyar nyelvtörténethez is nyújthatnak adalékokat.
- Falerisztika, történeti grafológia
Egyes esetekben akár még olyan segédtudományok is szóba jöhetnek, mint a falerisztika (ha például egy címer díszítményei között az adományos által viselt rendjel látható, sőt, a feldolgozott anyagban vannak kimondottan kitüntetést adományozó oklevelek is) vagy akár a történeti grafológia, (az okleveleket aláíró és ellenjegyző királyok, kancellárok, titkárok aláírásai alapján) is.
A felsorolás természetesen nem teljes, nem is lehet az, hiszen ahány kutató vagy egyszerű érdeklődő, annyiféle vizsgálati szempont létezhet, de talán sikerült érzékeltetnünk, mennyire gazdag tárház ez az irattípus a történeti kutatás számára.
Az Országos Levéltár legszebb címeresleveleiből készített rövid videónkat a képre kattintva tekinthetik meg:
A címereslevél-adatbázis
A bevezetőben említettük, hogy az Országos Levéltár különböző gyűjteményeiben közel 2500 eredeti címereslevelet őrzünk. A legtöbb, kb. 1080 darab a Hazai címereslevelek gyűjteményében (R 64), de a családi levéltárakban, a különböző magyar és erdélyi kormányszervek levéltáraiban elszórva is nagyon sok található.
Az adatbázis[2] ma látható állapotáig két ütemben jutottunk el. Az első fázisban (2011–2012) az R 64 1. tételének anyagát digitalizáltuk és dolgoztuk fel, a másodikban (2013–2014) pedig kiterjesztettük a munkálatokat a MNL OL szinte teljes eredeti címereslevél-állományára, kiegészítve néhány, másolatokat (is) tartalmazó irategyüttessel (pl. R 64 – 2. tétel, E 148). [3]
Az eddigi munkálatok méreteit szemlélteti a következő kis táblázat:
| I. ütem 2011–2012 | II. ütem 2013–2014 | Összesen 2011–2014 | |
| Digitalizált irat | 1176 db (33%) | 2403 db (67%) | 3579 db (100%) |
| Elkészített felvétel | 7754 db (28%) | 19458 db (72%) | 27212 db (100%) |
| Létrehozott rekord (leírt irat) | 1196 db (37%) | 2082 db (63%) | 3278 db (100%) |
Keresés az adatbázisban
Az elmúlt négy év során létrehozott adatbázisunk célja, hogy a szélesebb érdeklődő közönség is könnyen és gyorsan tudjon böngészni intézményünk armálisainak adatai és képei között, akár otthonról, sőt, akár külföldről is.
Ennek érdekében háromféle keresési lehetőséget is biztosítunk az anyaghoz.
- Hierarchikus kereső
Az első az adatbázis kezdőoldalán a baloldali keretben található ún. hierarchikus kereső, amelyben az egyes oklevelek levéltári jelzetének (de legalább a törzsszámának) ismeretében fastruktúrában tudjuk kikeresni a szükséges iratot. Az egyes adatlapok tartalmában az egyszerű és az ebből nyitható összetett keresők segítségével tudunk keresni.
2. Egyszerű kereső
Az egyszerű keresőbe beírva az általunk keresett nevet, helyet, címerábrát vagy egyéb, tetszőleges adatot, rögtön a találatok listájához ugorhatunk.
3. Összetett kereső
Ugyanide juthatunk az összetett keresőn keresztül is, amelyben a címereslevelek leíró adatlapjainak mezőiben tudunk keresni a jelzettől a címerábráig, a dátumtól az adományozó vagy az adományos személyén át az oklevél fizikai állapotáig vagy a narratio és a címerleírás szövegéig, akár egyszerre több keresőmezőben keresve, s így szűkítve a találati halmazt.
Összetett keresés – példa: Korrenicz János hamisított oklevele
Keresésünket többféle szempont szerint tudjuk szűkíteni. A következőképpen tudunk rákeresni például III. Ferdinánd magyar király 1650–1657 között kiadott olyan okleveleire, amelyek címerében leopárd és harántpólya együtt szerepel. Az adatbázis kezdőlapján váltsunk az Összetett keresés lehetőségre. Gépeljük a következő kifejezéseket a keresőmezőkbe:
- Adományozó: „III. Ferdinánd”
- Dátum: „1650” „1657” (A Dátum keresőmezőt kétszer kiválasztva és a szöveges mező mellett balra lévő kisebb mezőben kiválasztva a megfelelő relációs jeleket időtartamra [-tól -ig tartományra] szűrhetünk.)
- Címerábrák: „leopárd” és „harántpólya” (A címerábrák keresőmezőt szintén kétszer válasszuk ki).
Eredményül pontosan egy példát kapunk: Korrenicz János hamisított oklevelét 1651-ből (P 197 – Fasc. XVII. – No. 5.).
Találati lista
Egyszerű vagy összetett keresésünk sikere esetén megjelenik egy jelzet szerinti sorrendbe állított lista a találatokkal, amelyben az oklevél törzsszámát, további jelzetét, az adományozó és az adományos neveit, az adomány tárgyát, helyét és dátumát láthatjuk. Innen az adott oklevél jelzetére kattintva juthatunk az annak részletes leírását tartalmazó adatlaphoz, azaz az adatbázisbeli rekordhoz.
A leíró adatlap négy részre oszlik:
a piros szélű első blokk az oklevél alapadatait, tehát jelzetét, fizikai jellemzőit és állapotát, nyelvét, irattípusát, az adomány tárgyát és az irat fennmaradási formáját, a méltóságsor kivételével az oklevélben szereplő személyeket, az armális kiadásának helyét és idejét,
a zöld szélű második blokk a pecsétre vonatkozó adatokat,
a sárga szélű harmadik blokk a címerleírás szövegét és a címerfestményre vonatkozó adatokat, többek között a címer elemeinek felsorolását,
a kék szélű utolsó blokk pedig a narratio adattartalmára való utalást, a kihirdetési záradék adatait, a máshová nem rögzíthető információkat tartalmazó megjegyzés rovatot, végül az adott iratról készült digitális képanyagot tartalmazza.
Az adatbázis jövője: rövid és hosszú távú ambícióink
Az adatbázis még távolról sincs kész. Az Országos Levéltár eredeti armálisai közül hátravan még az egyik legértékesebb rész feldolgozása, a Diplomatikai Levéltár mintegy 130 darab eredeti címeres adománylevele az 1327–1526 közötti évekből. Szintén feldolgozásra vár az R 64 2. tételének vége, az újonnan vásárolt vagy ajándékozott armálisok, illetve az eddig feldolgozatlan irategyüttesekből előkerülő, korábban ismeretlen, vagy lappangó címereslevelek. Ezt a munkát terveink szerint még idén, 2015-ben befejezzük, és ezzel intézményünk komplett eredeti címereslevél-anyaga fel lesz dolgozva. Eközben folyamatosan végezzük az észlelt hibák, hiányosságok javítását is.
Tervezzük az adatbázis Országos Levéltáron kívüli anyagokra való kiterjesztését is. A következő reális lépés az adatbázis a Magyar Nemzeti Levéltár megyei tagintézményi anyagával való bővítése lenne. E célból már folynak a tárgyalások a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárral: a levéltár együttműködik a nagyjából 100 darabos gyűjteményének feldolgozásában. Ennek megvalósítása nagy lépés lenne egyfajta országos címereslevél-kataszter létrehozása felé.
A blogbejegyzést írta és a címereket válogatta: Avar Anton
[1] A címer és a címereslevél mibenlétéről, valamint a címereslevél-adás magyarországi kezdeteiről, történetéről és menetéről részletesebben lásd: Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011–2014). Levéltári Közlemények 85 (2014) 183–261. I. és V. fejezet
[2] Az adatbázis kialakításának és feltöltésének alapelvei, mikéntje és módszertana, illetve az egyes mezők tartalma és jellemzői – szándékaink szerint – a lehető legrészletesebben leírva megtalálhatók a hozzá készített módszertani tanulmányban (Avar Anton i. m. II–IV. fejezet). A címereslevél-digitalizálás módja és menete szintén részletesen szerepel a munkában. Éppen ezért itt nem is tértünk ki ezekre.
[3] Az igen sokrétű feladatokat az idő előrehaladtával egyre több ember végezte: a digitalizálás Czikkelyné Nagy Erika irányításával történt, a feldolgozást az első ütemben a Magánlevéltárak és Gyűjtemények főosztálya végezte, amely a második ütemre kiegészült az 1945 előtti kormányszervek főosztályának munkatársaival, végül az egész projekt informatikai hátterét Szatucsek Zoltán és Záros Zsolt biztosították.
Az egész csapat többéves kitartó munkáját a folyó év januárjában a levéltáros szakma is elismerésével jutalmazta: az adatbázisunk ugyanis elnyerte „Az Év Levéltári Kiadványa 2014” pályázat „Levéltári adatbázisok” kategóriájának I. díját.
Aktakaland 