Skip to content

Aktakalandorok: Interjú Kecskés D. Gusztávval

A hazai és a nemzetközi levéltári kutatási tapasztalatokról

Kecskés D. Gusztáv a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Szakterülete Franciaország és Kelet-Közép-Európa 20. századi kapcsolatai, valamint Magyarország és számos nemzetközi szervezet, mint például az ENSZ és a NATO viszonya. Az interjú alkalmával beszélgettünk a hazai és nemzetközi levéltári kutatások során szerzett tapasztalatairól, valamint a kutatómunka jelenlegi kihívásairól.

Ritka, hogy az interjú készítőjét és az interjúalanyt több mint egy évtizedes baráti, emberi és szakmai kapcsolat kössön össze. Mégis arra lennék kíváncsi, mikor döntöttél amellett, hogy történészi-kutatói pályára lépsz?

Az 1990-es évek közepén magyar−történelem szakos középiskolai tanárként dolgoztam Veszprémben. Akkor merült fel bennem, hogy doktori disszertációt készítek, és kutató leszek. Egykori évfolyamtársam javasolta a Pécsi Tudományegyetem PhD-képzését, és Ormos Mária professzor asszonyt, mint témavezetőt. Amikor hozzá fordultam, nagy nyitottsággal, segítőkészséggel fogadott.

Melyik levéltárhoz kötődik az első kutatási tapasztalatod?

Doktori disszertációm témájául az 1956-os magyar forradalom franciaországi visszhangját választottam. 1996 nyarán kaptam ösztöndíjat a francia kormánytól egy hónapos kutatásra Párizsba. Ott tudtam meg, milyen is egy levéltár belülről. Főként a francia Külügyminisztérium levéltárában, az Archives Diplomatiques-ban dolgoztam, ami akkor még a minisztérium épületében volt. De igyekeztem számba venni a többi levéltár anyagát is (kormányzat, Köztársasági Elnökség, Parlament, a pártok…). Akkor döbbentem rá, mekkora fába vágtam a fejszémet…

Elsődlegesen Franciaország és Kelet-Közép-Európa 20. századi kapcsolataival, valamint Magyarország és az ENSZ kapcsolatával foglalkozol. Ha a legfontosabb forrásokra kellene irányítani a figyelmet, melyek lennének azok?

Franciaország és Kelet-Közép-Európa kapcsolatáról eddig csak 1945 utáni levéltári anyagok közt kutattam. A legtöbb időt a francia külügyi iratokkal töltöttem. A világ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező, legjobban működő diplomáciai apparátusa a francia. Kiváló és gyakran igen szórakoztató forrásanyagot „produkál” a legtöbb nemzetközi kérdés tanulmányozásához. Még doktori kutatásaim kapcsán jutottam el először 2000-ben a NATO Levéltárába, Brüsszelbe. Nagyon informatív és a nemzetközi hidegháború-kutatás által eddig kevéssé hasznosított irategyüttesnek tartom.
2004-ben kezdtem el az ENSZ-szel kapcsolatos kutatásaimat, amikor alkalmam nyílt dokumentumokat gyűjteni az ENSZ Levéltárában, New Yorkban. A forradalom és az azt követő megtorlások, valamint a magyar menekülteknek nyújtott nemzetközi humanitárius segélyprogram kapcsán Magyarország 1956-tól az 1960-as évek elejéig – mint forró válságövezet – igen élénk nemzetközi figyelmet kapott. Ennek kapcsán országunkról hatalmas mennyiségű és igen értékes forrásanyag keletkezett az ENSZ Titkárság különféle szerveiben.

Témád elsődlegesen meghatározta a források feltételezett lelőhelyeit. Pályafutásod során mely külföldi archívumokba sikerült eljutnod?

Úgy vélem, hogy nemzetközi kérdések tanulmányozásakor a legjobb, ha minél több „szereplő” levéltári anyagát megvizsgáljuk. Kitűnő példa erre az 1956-os magyar menekültek nemzetközi befogadásának ügye, mely témára Magyarország és az ENSZ kapcsolatának tanulmányozása során találtam rá. Kormányközi szervezetek iratai, nem kormányzati nemzetközi szervezetek dokumentumai és az egyes országok kormányzati adminisztrációiból származó iratok a téma más és más lényeges vetületét világítják meg. Előfordult, hogy egy adott intézmény papírjai több helyről kerültek elő: az ENSZ Titkárság magyar vonatkozású belső dokumentumait New Yorkban, az ENSZ Levéltárában és a Buttler Library-ben, Stockholmban a svéd Királyi Könyvtár Kézirattárának Hammarskjöld Gyűjteményében és Brüsszelben Héderváry Klára egykori ENSZ-alkalmazott lakásán találtam meg. Az ENSZ intézménycsalád Genfben (pl. az Egyesült Nemzetek Genfi Hivatala, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága) és Párizsban (az UNESCO Levéltára) található archívumai is értékes adalékokkal szolgáltak. A többi kormányközi szervezet (pl. NATO – Brüsszel, a Nemzetközi Migrációs Szervezet – Genf) és nem kormányközi szervezetek (pl. a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, az Egyházak Világtanácsa) levéltárai szintúgy. A nemzetközi szervezetekben is munkáló nagyhatalmi érdekek megértéséhez ugyanakkor fontos volt az amerikai, francia, brit és belga kormányzati és diplomáciai iratok megismerése is.
Kutattam továbbá az ENSZ-család Bécsben lévő intézményeinek levéltáraiban (pl. a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC)), valamint a Béke Palota Könyvtárában, Hágában (az ENSZ Nemzetközi Bíróságának anyaga).

Ha össze lehetne hasonlítani a hazai és a külföldi kutatási lehetőségeket, az iratanyagok rendezettségét és feldolgozottságát, hogyan foglalnád össze a tapasztalataidat?

A Magyar Nemzeti Levéltár iratanyagának rendezettségét, dokumentáltságát és kutathatóságát nemzetközi összehasonlításban is jónak tartom. A külföldi archívumok által nyújtott kutatási lehetőségeket illetően nagyon tarka a kép. A kormányközi szervezetek levéltárainak gyakran az a nagy előnye, hogy szinte korlátlanul lehet fénymásolatokat készíteni, ráadásul ingyenesen! A legrendezettebb archívum, ahol valaha jártam a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának Levéltára volt: a dossziékon belül a papírok is mind éles rendben álltak…

Melyik kutatási lehetőséget támogatod, az iratok eredetiben történő kutatását vagy az online kutatást? Hogyan látod, a levéltárak megfelelő, célirányos adatbázisokat készítenek a felhasználóknak?

Nem állítanám szembe a kettőt. Inkább kiegészítő jellegűnek tartom. Ha van rá lehetőség, a helyszíni kutatást tartom a legjobbnak, kézbe véve az eredeti dokumentumokat. Úgy jobban élhetünk a levéltárosok és a helyi kollégák segítségével is. Amikor viszont erre nincs mód, nagyon hasznos az online kutatás. A levéltári keresőrendszerek egyre kifinomultabbak.

Van-e olyan érdekes történeted, ami valamelyik külföldi levéltárban történt Veled, vagy egy különleges irat, melyhez nehéz volt hozzájutni?

Nagyon emlékezetes volt számomra, amikor először dolgoztam a NATO Levéltárában. Nem volt még kutatóterem, és együtt ültem a nagyon barátságos ottani hivatalnokokkal…

Az elmúlt hónapokban számos nemzetközi konferencián vettél részt előadóként. Alapkutatásod mellett mostanában a figyelmed mely témákra összpontosul?

2014 őszén Litvániában és Fehéroroszországban vettem részt konferenciákon Franciaország Kelet-Közép-Európa politikájával kapcsolatos előadásokkal. Ezt megelőzően Fribourg-ban, Svájcban voltam, ahol az 1956-os magyar menekültek nemzetközi befogadásáról beszéltem. Az elkövetkezendő évben az utóbbi témából írok könyvet.

A jelenlegi pályáztatási rendszerben hogyan látod a fiatal magyar kutatók ösztöndíj-lehetőségeit itthon és külföldön egyaránt? Mit tanácsolnál számukra?

A kutatás nagyon fontos részének tartom a helyszíni munkát lehetővé tevő ösztöndíjak utáni „kutatást”. A Klebelsberg, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, az OTKA lehetőségei mellett van rengeteg külföldi ösztöndíj is. Az ezek felfedezésére szánt időt nem tudjuk megspórolni!

Kiss András

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: