„Lélektől lélekig” – Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) levéltára titkai

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet levéltára titkai

A 2007-ben jogutód nélkül megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), pestiesen szólva „Lipót(mező), Hárshegy, Sárga Ház” és elődei ügye időről időre szakmai és politikai viták kereszttüzébe kerül, legutóbb a Margit hídnál történt combinós tragédia kapcsán.

♦

A II. Lipót magyar király és német-római császár (1790–1792) uralkodása idején, 1791-ben kiadott rendelet nyomán 1868-ban alapított Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda – ma ismert nevén OPNI – működése során olyan levéltári anyag keletkezett, amelynek biztonságos elhelyezése, és a jövő nemzedékei számára történő megőrzése kiemelt érdek.

Miért az OPNI levéltári anyaga? 2012-ben indítottuk útjára a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) díjmentesen igénybe vehető szolgáltatását, a levéltári konzultációt. A szolgáltatás keretében több ízben is kérték segítségemet olyan társadalomtörténeti kutatáshoz, amelyek kapcsán beleütköztem az OPNI levéltári anyagához kötődő kérdéskörbe.

Bejegyzésemben a legalapvetőbb, de nem is olyan egyszerűen megválaszolható kérdések körbejárásával szeretnék segíteni a téma iránt érdeklődő kutatóknak:

• Mi történt az OPNI közel 140 éves működése során keletkezett, nemzetközi mércével mérve is egyedülálló forrásértéket képviselő levéltári, muzeológiai anyagával?
• Hol, és hogyan kutatható az iratanyag?

Az adatok összegyűjtése során világosan kirajzolódott előttem, hogy az OPNI levéltári anyaga tematikailag, fizikai elhelyezkedését  és kutathatóságának szabályait illetően négy pillérből tevődik össze.

A négy pillér

 

Első pillér: Az úgynevezett egészségügyi dokumentáció (1885–1945) – Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI)

Az OPNI – mint jogutód nélkül megszűnt egészségügyi intézmény – dokumentációját az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) kezeli (vö. 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet). A gyűjtemény fizikai valójában – az OBDK-val kötött szerződés alapján – az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) központjában található. Az EKI gondoskodik az adatok rendszerezéséről, feldolgozásáról és megkeresésre történő kiadásáról.

Az EKI honlapján közzétettek szerint az OPNI gyűjteményt tárgy és időkör alapján a következők szerint bontották szét:

1. Egészségügyi dokumentáció.

1.1. Az OPNI 1885 és 1945 között keletkezett történelmi értékű kórdokumentumai. Ezek az iratok az EKI honlapja szerint „feldolgozás, rendszerezés nélküliek, a kutathatóság szempontjából katalogizálni kell őket”.

1.2. Az 1945 után keletkezett egészségügyi dokumentáció. A dokumentáció nagy részét, az elektronikus feldolgozásra alkalmatlan dokumentumok kivételével, digitalizálták.

2. Működési dokumentáció.

Az EKI által őrzött, mintegy 100 iratfolyóméternyi gyűjteményben őrzött iratok pontos tárgyára vonatkozóan a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltáránál (MNL OL) nyilvántartott szervdosszié alapján kaphatunk további támpontokat. A gyűjteményben találjuk:

• az 1945 előtt keletkezett betegek kórlapjait (gyógyászati dokumentáció), fényképeket, betegfelvételi lapokat, ambuláns naplókat,
• elbocsátási törzskönyveket,
• ápolói könyveket
• igazgatási és műszaki dokumentumokat.

Az egészségügyi adatok megismeréséről

„Foglalkozásom gyakorlása közben vagy azon kívül bármit is látok, illetve hallok az emberekkel való érintkezés során, aminek nem szabad nyilvánosságra kerülnie, arról hallgatni fogok, és azt, mint titkot őrzöm.” (Részlet az eredeti Hippokratészi eskü szövegének fordításából)

Az egészségügyi adat az egyik legérzékenyebb, különleges adat, amelynek fokozott védelme az egyén és a közösség érdeke is. Az adatszolgáltatással kapcsolatos tevékenység elsődleges célja a betegellátás segítése.

Az egészségügyi dokumentációra vonatkozóan az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezik. A törvény lehetőséget ad ugyanakkor az adatok tudományos célból történő kutatására is. Az OPNI levéltári iratanyaga kapcsán a kutatás egy érdekes dimenziója, a kutatás és megismerés etikai vetülete is felmerül. Az efféle adatokat tartalmazó levéltári anyag tudományos célú megismerése különös körültekintéssel és érzékenységgel – a vonatkozó jogszabályok és rendelkezések betartása mellett –, kizárólag tudományos kutatás céljából lehetséges. Az OPNI irataiban való tudományos kutatást az OBDK, mint adatkezelő engedélyezi.

Második pillér: Az intézet működésével kapcsolatos iratanyag (1945–1994) – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL)

Az OPNI és jogelődei iratanyagának az 1945 és 1994 között keletkezett, az intézet működésére vonatkozó részét a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény alapján, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi. Az OPNI iratai két ütemben, 1981-ben és 2007-ben kerültek az Országos Levéltár őrizetébe.

Az iratokat a MNL OL XXVI-C-53 Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (7.00 iratfolyóméter) és a MNL OL XXVI-C-4 Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet törzsszám alatt őrizzük (viszonylag csekély, 0.48 iratfolyóméter). Az utóbbihoz segédlet és raktári jegyzék is rendelkezésre áll. Megjegyzendő, hogy az 1950-es évekből igen kevés irat maradt ránk.

Az iratok között találhatunk

• költségvetési ügyeket,
• főigazgatói levelezéseket, az Egészségügyi Minisztérium és az OPNI közötti levelezéseket, körleveleket,
• főorvosi értekezleteket, ellenőrzéseket, kivizsgálásokat és jegyzőkönyveiket,
• felnőtt pszichiátriai gondozók jelentéseit,
• az állami ingatlan vagyon törzskönyvét,
• a munka törvénykönyve végrehajtására vonatkozó iratokat,
• népszámlálási ügyeket, bizalmas fegyelmi ügyeket
• katonai szolgálatra vonatkozó iratokat.

Elmegyógyintézet Tetőszerkezete (MNL OL – T 73 – No 634). Fotó: Czikkelyné Nagy Erika

További vonatkozó iratok

Az OPNI-ra (és jogelődeire) vonatkozóan az Országos Levéltár gyűjteményében más kormányszervek iratanyagában további források találhatók, így például

• a létesítendő elmegyógyintézetre a Regnicolaris Levéltárban (MNL OL N 68 Ladula XX. No. 20. Diaeta anni 1843–1844. Fasc. L-P. Az országgyűlés tárgyalási iratai),
• az épületre vonatkozó tervrajzok az OL Tervtárában (MNL OL T 73  No. 619, No. 631, No. 633-634, No. 637.),
• az Országos Tébolyda, ill. Lipótmezei Országos Tébolyda ügyeire (élelmiszer és ruhanemű beszerzésére vonatkozó szerződések, építési munkálatok, biztosítási ügyek) a dualizmus kori Belügyminisztérium általános irataiban (MNL OL K 150 4. kútfő 13. tétel, 1867–1895) és műszaki kérdésekre (MNL OL XIX-C-1-b Pénzügyi- és Terv Főosztály [1949–1951] III/3. Műszaki osztály) is találhatunk dokumentumokat.

 

---

 

Érdekesség – Ezt ne hagyja ki!

A Belügyminisztérium Általános iratait átböngészve azt is megtudhatjuk, milyen ételeket szolgáltak fel a betegeknek a Tébolydában. Elmaradhatatlan részét alkotta az étkezéseknek a leves – kiváltképp a húsleves. Reggelire szinte csak ezt kaptak a kezelésre szorulók, néhanapján kávét szolgáltak fel nekik. Ebédre és vacsorára különböző húsételek, tésztafélék, gyümölcsök, kompótok, tejes ételek kerültek a tányérra. A 21. századból visszanézve különös, hogy a betegektől az alkoholt (sör, bor) sem sajnálták.

Menü

• reggeli: általában húsleves, tiszta marhahúsleves, húsleves zsemlyeszelettel, vagy kávé tejszínnel
• ebéd: leves: gyümölcs és zöldség; becsinált borjú vagy ürühús, pecsenye: bárány, csirke, galamb; tejes étel és pedig dara, rizs, burgonyakása, tej nokedlivel vagy metélttel, tej reszelt tésztával ¼ meszely cukorba főtt gyümölccsel; gyenge adag: felváltva zöldség, gyümölcs, tejes vagy finom tésztás étkek
• vacsora: befőzött marhahúsleves, beefsteak, rostélyos bélpecsenye, finom tésztás étel; kétszer egy héten rizs, reszelt tejben dünsztölve, vagy pedig egy könnyen emészthető tésztás étel; kétszer friss gyümölcsétel: alma, cseresznye, körte, szilva
• rendes adagon felül: húsleves, tejes étel fahéjjal és cukorral; finom tésztás étel, gyümölcs étel, sült borjú, beefsteak, rostélyos, salátazöld, compot, kávé tejszínnel, sör, bor, vaj, tojás, aludttej

Részlet a kimutatásból. (MNL OL K150 – 1873 – IV – 13 – 20854(17396)) Fotó: Czikelyné Nagy Erika

 

---

 

Harmadik pillér: Műalkotások, kéziratok, könyvtári anyag – Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény

Nem meglepő, hogy a kutatók, érdeklődők számára talán leginkább fontos írott és tárgyi forrásokat egyaránt őrző intézmény az egykor szintén az OPNI-ban található, Pszichiátriai Képtár- Múzeum, korábban Selig Múzeum, ma MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény.

Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményben találhatók a hajdani Budapesti Angyalföldi Elme-és Ideggyógyintézetben és a Lipóton ápolt képzőművészek – Nemes Lampérth József, Pál István, Zórád Géza, László János – alkotásai és más pszichotikus betegek munkái.

Madách Borbála és Vörösmarty Erzsébet, a „nemzet két árvája” kórlapjai (másolatban), Báthori Erzsébet, a „csejtei boszorkány” perének latin nyelvű jegyzőkönyve és Szálasi Ferenc elmeállapotát vizsgáló, 1939-ben kelt magyar királyi törvényszéki elmeorvosi szakvélemény szintén az MTA különleges gyűjteményét gyarapítják. Megjegyzendő, hogy a gyűjteményben a fentiekben említett kezeltek kórlapjai, a munkatársak által készített fotómásolatban lelhetőek fel.

Emellett a gyűjteményi archívum fotóalbumokat, a kezeltek írásait és az elmeorvosok sajtógyűjtéseit, intézeti statisztikákat, valamint intézet- és múzeumtörténeti dokumentumokat is őriz az 1930-as évektől. Ez a rész a páciensek készítette tárgyak és képek mellett fontos adatokkal szolgál a magyar elmeügy társadalom- és kultúrtörténetéhez.

Pozitívum, hogy a gyűjtemény elhelyezése, látogathatósága és kutathatósága megoldott, feldolgozottsága jónak mondható.

Negyedik pillér: Iratok, tervek, fényképek (1950–1990) – Budapest Főváros Levéltára

A nyomozás Budapest Főváros Levéltára gyűjteményénél zárul: a BFL XV.17.e. 306 jelzet alatt, a Budapesti Műemlék-felügyelőség anyagában a 1087. tétel 427-430. dobozban – az intézményről iratok, tervek és fényképek találhatóak az 1950-es évek közepétől 1990-ig terjedő időkörben.

Szakmai szempontból, a történelem- és rokontudományok – különösen az orvostörténet, a művészettörténetet és a történeti statisztika – érdeke az iratanyag hosszú távú elhelyezése, a kórlapok és törzskönyvek adatbázisának kiépítése, az anyag hatályos jogszabályok szerinti kutathatóságának biztosítása. Mindezek együttes megvalósulása nyújthatna megnyugtató megoldást a hányatott sorsú iratok számára.

Ajánlott irodalom (letölthető)

FRISSÍTÉS: 2017. január 1-től az EKI beolvadt az Állami Egészségügyi Ellátó Központba. 2016 végén az OBDK is megszűnt, utódja az EMMI Integrált Jogvédelmi Szolgálata.

A kutatásban nyújtott segítségét és meglátásait Sasfi Csaba levéltárosnak, valamint az EKI, az OBDK és a MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény munkatársainak külön köszönöm.

A blogbejegyzést írta: Sunkó Attila

Borítókép: Bódis Krisztián. A harmadik pillér képeit az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménye bocsátotta rendelkezésünkre.